Sokszor hallani jotanacskent, hogy ha egy masik orszagba koltozol, tartsd eszben, hogy neked kell alkalmazkodni az ottani viszonyokhoz. Akkor is, ha valami eppen nem tetszik, vagy furcsallod, vagy hulyesegnek tartod. Ha nem teszed, jo esetben is csak egy fura idegen leszel, rosszabb esetben kulfoldi picsa/pocs, aki csak angolul hajlando beszelni, kedvenc temaja, hogy otthon igy meg ugy jobb, de legalabbis mas minden, es egyebkent is nagykepu, fura, nem jo ertelemben veve mas, stb stb. En nem szeretnek ilyen lenni. Meg szerintem senki, aki onszantabol ugy dont, hogy egy masik orszagban probal szerencset. Jobb beilleszkedni, mint kivulallonak lenni. Mindezek mellett persze az ember tartsa meg a szemelyiseget, a hitet, az elveit, az identitasat. Nem arrol van szo, hogy ne legyel buszke a hazadra, ahonnan jottel, dehogynem! Sot, errol sosem szabad megfeledkezni. De arrol sem, hogy egy masik orszag befogadott, munkat adott, tiszteld meg annyival, hogy alkalmazkodsz.
De megis miben kell itt, Braziliaban alkalmazkodni? Nem egy konnyen megvalaszolhato kerdes, ugyanis hatalmas kulturalis kulonbsegek nincsenek, mint azt mar egy korabbi posztban is irtam, vallasuk, oltozkodesi szokasaik hasonloak (jo, tobbet hordanak papucsot meg furdoruhat, de alapvetoen nem nagy a kulonbseg, nem csadorban jarnak peldaul). De azert van par dolog, amit nem art tiszteletben tartani. Aprosagok csak, de ha az ember odafigyel, brazilabbnak erzi magat, de legalabbis kevesbe gringonak. :)
A sort jobban tisztelik, ha tolakodni probalsz, meg ha veletlenul is (tenyleg az volt! :)), hatrakuldenek. Meg egyszer az idosek szamara fenntartott helyre ultem a metron, meg az elejen, amikor nem ismertem a rendszert. Egy holgy udvariasan ugyan, de megkert, hogy uljek arrebb, pedig volt meg egy csomo hely, meg at is adtam volna a helyem alapbol, ha jon egy idosebb ember, de ez szabaly.
A dohanyzast ugyancsak kevesbe toleraljak. Meg az elejen volt egyszer, hogy egy kiulos (!) helyen, de meg annak is a szelen, a ‘keritesen’ kivul ultem, es ott cigiztem, es a 2. (!) szal utan a pincer megkert, hogy menjek meg arrebb, ha dohanyzom, tehat az utcara, ahol amugy esett az eso, es mar alapbol felig az utcan ultem...
Meg mielott idekoltoztem, viszonylag sokat vitatkoztunk Carlosszal a kulturalis kulonbsegekbol kifolyolag. Az europai gondolkodas sokkal liberalisabb rengeteg dologgal kapcsolatban. En vedtem az en allaspontomat, o meg az ovet persze, es en baromira nem ertettem, hogy most neki azzal meg mi baja van, hogy mondjuk hetfon elmegyunk sorozni vagy netan bulizni a baratokkal. Betudtam feltekenysegnek, de aztan azota rajottem, nem (csak) errol van szo. Neki ez furcsa, mert itt ez nem megy. Vannak dolgok, amikben a brazilok lazak, eleg sok mindenben. De valahogy megis mas az ertekrendjuk, kicsit szigorubb, vagy inkabb kevesbe szabados. Valahogy olyan kis rendesek, tisztak. Atvitt ertelemben marmint.
Amiben lazak viszont, az az ido kezelese. Rioban legalabbis az uzleti megbeszelesekrol is lehet kesni 5-10 percet (São Pauloban nem). De vacsorameghivasrol egyenesen kotelezo is kesni, fel orat minimum, nagyobb osszejovetelrol, partyrol 1 orat is siman. En sem vagyok mindig pontos, de ez a lassusag, meg varas a halalom, ezt nagyon nehezen szokom... De hat ez legyen a legkevesebb! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése