Megneztem, mar 4-szer emlitettem a blogban a rioi nagy erdot, a Tijucat, sot, mar poszt is szuletett rola. De nem tudok leszallni a temarol, meg mindig elamulok azon, hogy itt van tolunk egy kopesre egy bazinagy erdo, a varos kellos-kozepen, hat ez mekkora mar! :D Anyaekkal januarban ujra ellatogattunk oda, ezuttal viszont sokkal jobban bejartuk, mint korabban, uj reszeket, utakat, tavacskakat es patakokat fedeztunk fel. Talaltunk egy nem is kicsi vizesest, ahol Norbi mar at is pattant a nyilvanvaloan csak viccbol odahelyezett keritesen, mondvan, neki meg kell neznie, hogy van-e valami eloleny ebben a vizben. :D Szerencsejere a brazil rendorok joarcok, igy csak egy amigo, gyere csak ki onnan tipusu kezjelzest kapott a guardatol. Amikor a tavacskat kezdte fosztogatni, kicsit paraztam, hogy megint megtalalnak a rend orei, de szerencsere elegge eldugott helyen voltunk, ugyhogy sikerult kihalasznia jopar halacskat, akik aztan egy nagy atlatszo muanyag dobozban elveztek a vendegszeretetunket a mosogep tetejen, majd nehany ezer kilometert atutazva egy borond melyen, epen es egeszsegesen megerkeztek uj hazajukba. :)
Ime 1-2 kep a mostani turankrol:
hű, hogy jutottak élve el hozzánk a halacskák? O.O
VálaszTörlésohh hat Norbi nem ma kezdte! :D Mig anya pakolt az utra bikinit meg naptejet, addig Norbi hozott titralo felszerelest, vizkemenysegmerot, pH tesztcsikokat, jol szigetelo nikecell dobozt (asszem ez mentette meg az eletuket fokent), meg mindent, ami a halazashoz szukseges. Mar idefele tesztelte a gepen, hogy mennyire hul le az also reszben a levego, igy meg merte kockaztatni a szallitast. Azota szaporodnak is. ;)
Törlés