CIUDAD DE MEXICO

Hetfo este erkeztunk Marthaval Mexikovarosba. Mindenkepp el akartunk menni valahova inni-enni, de mire elindultunk, mar majdnem ejfel volt. Szerencsere a hotel a hires szorakozonegyed, a Zona Rosa mellett volt, igy azert ott volt meg 1-2 hely nyitva. Kajat viszont mar csak egy helyen adtak, a Vipsben, ami egy spanyol etteremlanc es nekem uj volt. Utana maszkaltunk ott a kornyeken kicsit, es belefutottunk egy hapsiba, aki elkezdett ajanlgatni egy helyet, hogy az az egyetlen hely a kozelben, ahol ferfiak es nok is vannak, a tobbi vagy melegbar vagy rockkocsma (mondjuk ott nem ertem, miert ne lehetnenek jelen mindket nem kepviseloi, de lehet ez valami mexikoi sztereotipia). En szoba se alltam volna az emberrel, de Martha leallt vele beszelni (latin-amerikai szolidaritas vagy en nem tudom), majd vegul elmentunk oda a clubhoz, amit javasolt. Nem tul bizalomgerjeszto bejarat, szuk lepcso vezet fel. Na mondom, ha itt nem adnak el kurvanak minket, akkor sehol. Fent aztan volt vagy 3 ember es szar zene, ugyhogy megkoszontuk es elmentunk. Vegul egy rockkocsmanal kotottunk ki, ahol voltak a teraszon paran, bent viszont tok ures volt. De pont akkor kezdett jatszani egy banda, amikor beleptunk, nagyon kedvesen nekunk cimezve a Pretty womant, igy aztan leultunk bent. Happy hour volt, tequila 1-et fizet 2-t kap, szebben nem is udvozolhetett volna minket Mexiko. 

A viszonylag rovid show vegen odajott a hely menedzsere, es aztan ott is ragadt vegtelennek tuno ideig, ami alatt arrol meselt, hogy hogy tert meg o, a partiallat, de ezt olyan hosszan, spanyolul, hogy ezalatt tokeletesre fejlesztettem azt a kepessegemet, hogy teljesen ignoraljam azt, amit mond, de ha nevet valaki, en is nevetek. Martha valaszolgatott is neki, igy nem avatkoztam kozbe, hogy huzzunk mar el, vagy inkabb o huzzon el a fenebe, meg titkon azt remeltem, hogy majd allja a fogyasztasunkat, de nem tette, ugyhogy nem erte meg csondben maradni. 

Masnap bementunk a kozpontba. Nagyon tetszett, es nem tunik olyan veszesnek, mint peldaul Bogota kozponti resze. Itt van a hires katedralis, az elnoki palota, muzeumok, stb. 

Szepmuveszeti Palota

Katedralis

Diego Rivera festmenyei

Este vegre talalkoztam Monival! O az a lany, akivel pont egy eve Rioban ismerkedtunk meg, itt volt 2 honapot. Egyebkent mar 12 eve Mexikovarosban lakik, es modellkent dolgozik. Jo volt ujra latni ot is. A pasija ajanlott egy helyet vacsorazni, fel is vettek minket kocsival. Egy nagyon meno japan etterem volt, amivel az volt az egyetlen bajom, hogy japan. Nem mintha nem szeretnem a japan kajat, de nagyon vagytam mar valami jo kis mexikoira. De mindegy, masnap potoltam boven. Miutan bezart az etterem, atmentunk egy sima barba ott Polancon. Ez Mexikovaros Leblonja azt hiszem, eleg posh hely, de ez a bar teljesen atlagos volt. Hamar rajottem itt Mexikoban, hogy ok ugyanazt csinaljak a tequilaval, amit a kubaiak a Bacardi rummal, amivel Kubaban max a pultot mossak le, meg a brazilok a 51 cachacaval, ami itt a csovesek piaja: a sok szart exportaljak, a jokat meg jol megtartjak maguknak. Pedig milyen jo is az igazi mexikoi tequila! Van egy olyan kombo, amit zaszlocskanak (banderita) hivnak, ez lett a kedvencem: kapsz egy feles tequilat, egy limeot es egy paradicsomle-szeruseget, es ezeket igy egymas utan kortyolva fogyasztjak. Ha nagyon akarjuk, akkor belelathatjuk a mexikoi (vagy akar magyar, olasz, …) zaszlo szineit.

Masnap megint turistaskodtunk, de most csatlakozott hozzank Moni, Peti, aki szinten magyar, es most Moninal lakik, illetve Peti egy haverja, a mexikoi Rudel. A kozeli Chapultepec parkba setaltunk el, ami a mexikoi Central Park. De itt meg kastely is van! Ez volt az uralkodo csalad kastelya, most muzeumkent funkcional. Nagyon szep a kastely is, de fokent a latkep onnan fontrol. Ebedre vegre igazi tradicionalis mexikoi helyre mentunk, a Zona Rosaban. Meg vegul este is egy mexikoi/arab helyen kotottunk ki, ami egy eleg abszurd bar/etterem/disco. Az arab stilus megvan, lehet az asztaloknal vizipipazni, a fotelek is inkabb ilyen lazulos helyre emlekeztetnek. Masreszrol viszont uvolt a zene, a dj (akirol megtudtam, hogy eleg durvan drogos, de azt hiszem, ez Mexikovarosban, ezekben a korokben nem nagy ujsag) tolja a dallamtalan tuctucot, beszelgetni nemigen lehet. Meg ahogy kezdett megtelni a hely, figyelgettem az embereket. A fele modell volt, lanyok es fiuk is, Moni azt mondta, hogy ez a hely filozofiaja, hogy ingyen eteti-itatja a modelleket (ugysem fogyasztanak sokat gondolom… :P), hogy szep emberekkel legyen tele a hely, akik aztan szinten szep embereket vonzanak. Nehany dologban ugy erzem, eleg felszinesek a mexikoiak, nagyon a kulsosegekre mennek ra. De akikkel voltunk, azok nagyon normalis sracok voltak, Rudel ket lakotarsa, Moni, Peti es Jorge, Martha egy spanyol baratja. Martha nagyon maradni akart meg egy napot, de sajnos nem tudta atrakatni a repjegyet, igy o delutan lelepett. Igy vegul Moni bekoltozott a hotelbe hozzam estere, es masnap kivitt a repterre is. 

Chapultepec park

Magyarok (+1 kolumbiai)

Muzeum a kastelyban

Mexikovarostol nem sokat vartam. Azt gondoltam, hogy Bogotahoz vagy Sao Paulohoz hasonloan egy hatalmas varos, de epiteszetileg nem tul szep. Abban nem is tevedtem, hogy oriasi varos, 23 millioan lakjak. Viszont egyaltalan nem csunya. Persze itt is vannak a tipikus kocka hazak, meg kevesbe szep keruletek. De sok a zold, a fa az utak menten, parkok, vannak nagyon szep regi es meno modern epuletek is. Nagyon meglepodtem, tenyleg nem szamitottam Santiago utan arra, hogy valamelyik kovetkezo varos jobban fog tetszeni, de Mexikovaros kifejezetten kedvemre valo. A biztonsag viszont itt is problema, bar ugy tunik, kevesbe, mint mondjuk Bogotaban. A helyiek nem dramatizaltak tul a dolgot, nekem ugy tunt, hogy inkabb sznobsagbol, mintsem biztosnagi okokbol kifolyolag kerulnek bizonyos helyeket (pl. a Zona Rosat, ami kicsit olyan, mint Rioban a Lapa, sokan be nem tennek oda a labukat, mert hogy koszos meg milyen emberek vannak ott.. Zona Rosa szazszor jobb helynek tunik, de meg igy is viszolyognak tole paran..) 

Amire nem volt idom, az a piramisok, meg az antropologiai muzeum, de van egy olyan erzesem, hogy visszajovok en meg ide. Ahogy a tobbi harom helyre is. Carlos meg egyiket sem latta, es biztos vagyok benne, hogy meglepodne, hogy milyen klassz helyek, es tetszene neki mindegyik, de foleg Santiago es Mexikovaros. Tehat hasta la vista baby! ;) 

BOGOTA

Pentek este erkeztem Bogotaba, a repterrol egybol egy barba mentem, ahol Martha es a csaladja (szulok, hug es a pasija) vacsoraztak meg iszogattak. Nagyon szimpatikusak voltak egybol, az apuka kicsit beszel portugalul, a huga meg angolul, ugyhogy iyen fura kevert nyelven vegulis jol megertettuk egymast. Nem nyult hosszura az este aznap, mert masnap reggel 9-tol a fairen kellett lennunk, es egeszen este 7-ig ott voltunk, annyi erdeklodo volt. Ez a program szempontjabol persze nagyon jo, de elegge elfaradtunk a 25. interju vegere. De szombat este van, menni kell partizni, a bogotai ejszakaba! Mar a fair szervezoi is emlitettek egy helyet, amit aztan egyre tobben javasoltak, hogy mennyire kiraly es ezt meg kell nezni! Andres a neve es a felkapott Zona Rosa negyedben van. A hely maga egyreszt a husarol hires, masreszt az orult bulijairol. Raadasul aznap pont karnevalt unnepeltek. Ez jol jott, mert mar kezdtem elszomorodni a sok karnevalos facebook-posztot latva Riobol. De ez a buli karpotolt mindenert! Nagyon jo zene volt vegig, reszben dj, reszben zenekar jatszott, nagyreszt latin zeneket, salsat, reggaetont, Michel Telot. :P De sok “normal” popot is nyomtak. A kolumbiaiak zavarbaejtoen jol tancolnak, kellett egy-ket mojito, mire egyaltalan meg mertem mozdulni. Majd tobben is azt mondtak, hogy nagyon brazilosan tancolok. Ezt boknak veszem. :D Vegul 3-ig nyomtuk, ami ahhoz kepest, hogy mennyire hulla faradtak voltunk, nem is rossz.

Megkoronaztak! :) Bienvenido a la territa, azaz udvozlegy a foldunkon.

Masnap varosnezes volt a program, a szulok es Martha nagyon kedvesen korbevittek kocsival. Az aranymuzeumban kezdtunk, amit a perui elmenyek utan ugy gondoltam, nem szabad kihagyni. Sokat tanultam Kolumbia tortenelmerol, es persze az aranyrol, lenyugozo volt. Van egy resz, amikor egy sotet kor alaku kis terembe vezenyelnek be egy kisebb csoportot. Egy saman eneket halljuk, majd elkezdik megvilagitani korben az uveget es mogotte a kincseket, meg kozepen egy kut-szeru, uveggel boritott melyedest, amiben El Dorado kincset lathatjuk. Libabor.

Aranymuzeum

A muzeum utan bejartuk a kozponti reszt kocsival. Ez nagyon del-amerikai. Gyonyoru, regi epuletek, templomok, muzeumok, szinhaz, operahaz, elnoki palota (ami korul le volt zarva minden ut, megallitottak a kocsinkat. Par perc mulva jott vagy 10 fekete auto, rengeteg rendori kiserettel. Nem tudjuk, ki volt, de en ugy fogom meselni, hogy lattam a kolumbiai elnokot. :D). Viszont tele van fura emberrel, koldussal, drogossal, azt mondjak, nagyon veszelyes, es igazabol tenyleg annak is tunt… Sajnalatos, hogy ilyenek a latin-ameriaki nagy varosok kozpontjai. Rio, Sao Paulo, Lima ugyanez, Santiagoban is volt par erdekes arc, de annyira az nem volt felelmetes. Rioban ez mindig is nagyon bosszantott, hogy nem tudjak kipucolni azt a szep Centro reszt. Nappal oke, sokan dolgoznak ott es tele van. De estere kiurul a kozpont es csak az alja marad ott.

Hopp, ott megy az elnok!

Korbejartunk egy piacot, vettunk sok szep kezmuves dolgot. Martha anyukaja nagyon tud alkudozni, ugyhogy eleg jo arat fizettem mindenert. Marthaek is vettek csomo mindent, igy nem ereztem magam annyira turistanak, a helyiek is szeretik ezeket a naddal font taskakat, a szines edenyeket, nepi ruhakoltemenyeket. Hazafele beugrottunk Martha hugaekhoz, meg occseekhez, egy epuletben laknak. A masik occse es a felesege reggel beugrott koszonni, igy vegulis az egesz csaladot megismertem. Nagyon aranyos mindenki. 

Utolso nap reggel shoppingoltunk egyet. Brazilia utan Kolumbia nagyon olcsonak tunik, megis jo minosegu minden. Van nehany jo sajat markajuk, meg nagyjabol minden nagy marka is megtalalhato itt. Van peldaul Victoria’s Secret meg Mango, ami Braziliaban nincs. Nagy kedvencem a Falabella, ez egy chilei uzletlanc, kicsit a milanoi Rinascentere emlekeztetett, sokfele marka egy terben. Csak kevesbe luxus. 

Osszessegeben nagyon tetszett Bogota, foleg az emberek miatt, jo a hangulata. Azt nem tudom, hogy laknek-e itt. Faraszto itt is az, hogy allandoan figyelni kell, ki van a hatad mogott, hogy hol a taskad, hogy este ne setalj az utcan, bizonyos helyeken nappal se. Ilyenkor persze sokan, akik nem ismerik a del-amerikai helyzetet, ravagjak, hogy hat de Budapesten is ez van. Ezt a vitat most eloznem meg azzal, hogy nem, nem ez van. Kozelebe sem er. Igen, nyolcker meg hasonlok tudnak parak lenni, es nokent sehol nem ajandek egyedul lofralni ejszaka. De itt egesz mas a szinter, masok a viszonyok. Es ez sok energiat felemeszt.

Martha aztan jott velem Mexikovarosba is, innen folytatom! ;)

LIMA

A repterrol a szallasig vezeto uton figyelgettem a varost, es az volt az elso gondolatom, hogy Lima mennyivel szegenyebbnek tunik, mint Santiago. A kovetkezo ket napban meg is bizonyosodtam errol, ugyanakkor olyan gazdag tortenelme es kulturaja van, ami valahol elfeledteti ezt a kulso szegenyseget. 

Limaban szinte soha nem esik az eso, igy a legtobb epulet lapos tetos. A varos epiteszeti stilusa nem tul megnyero, de azert vannak szebb reszek, meg sok kisebb-nagyobb park, sok zolddel. Na meg persze az oceanpart, ami nagyon szep. Erdekes modon a varos a tengerszinthez kepest egy jo 300 meterrel magasabban helyezkedik el, igy a part egy meredek sziklafal utan kezdodik. A Csendes-ocean sokkal hidegebb, mint az Atlanti, viszont ebbol adodoan tobb 100 halfele el Peru partjaihoz kozel. Peru konyhaja fantasztikus! Igaz, hogy csak 2 napot voltam ott, es nem a sarki bufekben kajaltam, de szinte biztos vagyok benne, hogy ott is finomat kaptam volna. Finomat, es kulonlegeset. Sok halat esznek, de egeszen mashogy elkeszitve, mint barhol mashol. A hires fogasuk, a ceviche egy halsalata, nyers halbol, citrommal, meg elkeszitesi modtol fuggoen barmi massal talalva. Remek es hires italuk a pisco sour. A pisco a nemzeti italuk, a perui palinka/cachaca/tequila, a pisco sour pedig az o caipirinhajuk, aminek az alapja pisco, lime-mal keszitik, es a tetejen van egy reteg hab, ami tulajdonkeppen felvert tojasfeherje. Itatja magat, na. :) 

Elso nap delutan volt a fair, igy elotte volt egy kis idom turistaskodni. Mivel itt csak 2 napom volt, es a rozoga minibuszok nem nyertek el a tetszesem, metro meg nemigen van, a hotel egy taxisa vitt ide-oda vegig a 2 nap alatt. Nagyon normalis ember volt, mindig megallapodtunk egy fix arban, ami egyaltalan nem volt sok, es cserebe meg meg is allt 1-2 helyen, hogy fenykepezhessek, meg nezzem meg ezt meg azt. Elso utam egy muzeumba vezetett, Museo Larco a neve. Itt egy szep nagy kezmuves gyujtemenyt nezhetunk meg, kozben meg tanul az ember sokat Peru tortenelmerol. Nekem ez kulonosen hasznos volt, mert valahogy ez a resze a tortenelemnek nalam kimaradt, es egeszen meglepodtem azon peldaul, hogy az inkak a 14-15. szazadban eltek. En joval korabbra helyeztem a kis fejemben, de most mar tiszta a kep. De azert igy belegondolva meglepo, hogy a veszpremi var idosebb, mint a Machu Picchu… Ennek a muzeumnak a fo latvanyossaga az erotikus gyujtemeny, a korabban latott agyag edenyeknek az erotikus valtozatai. Asszem itt kezdtem el igazan tisztelni a peruiakat, pajzan egy nepseg, na. :)

Museo Larco

Este a fair utan a szervezok meghivtak vacsorazni egy fantasztikusan szep helyre, ami az ocean folott fekszik, La Rosa Nautica a neve. Nagyon jol is foznek, ettem cevichet, ittam pisco sourt, pipa, pipa.

Buszos kep, nem tul jo minoseg, de az ott az etterem

Masnap is egy fel napom volt varots nezni, igy elveimmel ellenkezve ugy dontottem, befizetek egy city tourra. Vegul nagyon orultem, hogy igy dontottem, mert sok erdekes dolgot tudtam meg az idegenvezeto lanytol. Megneztuk a mirafloresben levo temetohelyet, a kozponti reszt, itt akkora makunk volt, hogy belefutottunk a zenes orsegvaltasba az elnoki palotanal. Korbejartuk a nemzeti muzeumot. Jo volt, hogy az idegenvezeto kozben meselt sokat. Majd elsetaltunk a San Francisco katedralishoz, ahol megneztuk a katedralis alatti katakombakat. Sok-sok csont. Nem valami felemelo elmeny, de nagyon erdekes volt. Sok ferences rendi szerzetes el ott, hallottuk oket enekelni, szep volt. A templomot magat viszont nem tudtunk megnezni belulrol, mert ez pont 28-an volt, es minden honap 28-an rengeteg hivo jon ide imadkozni, nagyon nagy volt a sor es annyi idonk nem volt, hogy kivarjuk. 

Kozpont

Elnoki Palota, orsegvaltas

San Francisco katedralis

Park Mirafloresben

Eppen idoben ertem vissza a hotelbe, gyors pakolas es irany a repter, majd Kolumbia! 

Folyt. kov.! ;) 

SANTIAGO DE CHILE

Vannak olyan helyek, amik nem csak siman tetszenek (abbol nagyon sok van), hanem valami tenyleg megfog bennuk, magaval ragad, ugy erzem, hogy voltam mar itt, hogy ismerem a varost. Aztan elkezdek azon morfondirozni, hogy milyen lehet itt elni, es hogy en hogy keveredhetnek ide valamilyen uton-modon. Keves ilyen elmenyem volt eddig, talan Kolozsvaron es Lisszabonon kivul nem is volt tobb, egeszen addig, amig meg nem lattam Santiagot.

Santiago a tokeletes egyvelege egy europai es egy latin-amerikai varosnak. Europai benyolmast kelt, mert rendezett, tiszta, a brazil varosokhoz kepest mindenkepp. Sok szep parkja van, amit hasznal is a nep. Rioval ez a baj, nincs igazan elheto park a Jardim Botanicot es a Parque Laget leszamitva, az elobbi fizetos, utobbi pedig eleg hamar bezar. Meg mindketto hatalmas, ennel kisebb park is megtenne. Aztan ott van az Aterro. Vegig az obol menten, szep park nagyon, de nem hasznaljak a lakosok, mert a vasarnapi tumultust leszamitva kihalt, sok a csoves meg a zombi, es ezert kicsit para. Nem nagyon, de az, hogy ott heveresszenek fiatal parok, vagy piknikezzenek csaladok, az szinte elkepzelhetetlen. Santiagoban viszont ez megy. Elso nap, mikor megerkeztem, elindultam egy kis felfedezo korutra a kornyeken. A Providencia negyedben szalltam meg, ami egy jo kornyek meg Santiagon belul is. 20 meterre a hoteltol van egy csatorna, es a csatorna menten egy park-szeruseg. Messzirol lattam, hogy fekszenek a fuben emberek, es egybol jott a rossz erzes, hogy ne menj kozelebb, mert ezek tuti csovesek vagy crackes zombik. Aztan megis kozelebb mentem, es lattam, hogy dehogy, ezek szimplan fiatal szerelmesek, meg csaladok gyerekekkel, meg gimisek/egyetemistak, akik elvezik a delutani napsutest. Ez Rioban annyira nem megszokott, hogy mar el is felejtettem, hogy egyeblent otthon, meg a vilag fejlettebb reszein ez teljesen normalis. 

Santiago ugyanakkor teljesen latin-amerikai is, mert uj varos, nehany szebb, klasszikusnak szamito epulettel, sok modern toronyhazzal, es fokent tipikus, nem tul szep, 50-es - 60-as evekben epult hazzal, amivel Rio is tele van, es nem sokkal szebbek, mint a mi paneljeink (ha egyaltalan szebbek, ez altalaban azon mulik, hogy mennyire tartjak karban). Latin, mert latinok lakjak. Ez kinek pozitiv, kinek negativ, nekem sokkal inkabb pozitiv, meg akkor is, ha lassabb a kiszolgalas az ettermekben, kavezokban, es ez a kenyelmesseg valoszinuleg mas teruleteken is erezheto. Ugyanakkor elkepesztoen kedvesek, segitokeszek, szorakoztatoak.

A repter a brazil szinvonalhoz hasonlo, nincs annyira jol kitablazva, a stuff legtobbszor csak spanyolul beszel. Viszont nagyon keszsegesek. A repter maga viszonylag jol felszerelt, kenyelmesek a szekek. :) A taskabol semmit sem kell kipakolni az atvilagitasnal, nem foglalkoznak ilyennel, hogy folyadek, laptop, telefon. A megerkezeskor viszont figyelmeztettek, hogy ha azt ikszelted be a papiron, hogy nincs semmi (de tenyleg semmi) elelmiszer a borondodben, es megis talalnak, arra csunyan rafaraghatsz. Az egyik kollegank elfelejtette, hogy volt a borondben egy bontatlan kis uveg mez. Fel orat ott toltott, kipakoltattak az egesz csomagot, kikerdeztek, hogy megis ezt hogy gondolta. Szerencsere vegul elengedtek fizetes nelkul.

Taxi: nem igazan ertem a rendszert, elegge bemondasos alapon megy. Ossz-vissz haromszor taxiztam, mert ugyes gyerek vagyok es metroval kozlekedtem, mint a nagyok. Egyszer este keson (2-kor) fogtam taxit, mert bar kozel voltam, es nem tunik veszelyesnek a kornyek, sok a koborkutya, es toluk felek. Ekkor hasznalt a sofor taxiorat, rosszul is lettem, hogy mennyit mutat, es mondtam neki, hogy nekem csak 1500 pesom van, de azt mondta, semmi gond, az eleg lesz. Aztan a repterre is taxival mentem, elkepesztoen jo arc sofor vitt, Walter nevu oregur, akivel kitargyaltunk mindent portunholul. Kerdezte, hogy merre jartam a varosban, aztan kerdezte, hogy voltam-e mar Londonban es Parizsban. Hat mondom igen, de hogy jon ez ide? Ja neem, itt Santiagon belul. Ja, nem, akkor nem voltam. Erre kb 10 perc mulva egyszer csak megallt egy gyonyoru helyen, hogy hat itt vagyunk. Londres es Paris sarkan. :) Ki is szallt velem es csinalt egy csomo fotot. :))

Santiagonak is van Corcovadoja, csak San Cristobalnak hivjak, es Krisztus helyett Szuz Maria szobor all a csucsan. Annyira persze sem a hegy, sem a szobor nem monumentalis, mint a rioi, de szep hely, parkos, van egy szabadteri misezo hely is, meg egy templom. Kisvasut visz fel, ami az ut felenel is megall egyszer, ott van az allatkert bejarata. Sokan gyalog vagy bringaval mennek fel, nem tunik veszesnek, de ennyi idom azert nem volt, meg pl erre valo cipom sem. A latkep lenyugozo onnan fentrol, ralatni egesz Santiagora, es korben a hegyekre. Elkepeszto. Ott vagy 35 fokban, palmafakkal ovezett parkban es latod a havas ormokat. Azt hiszem, ez irja le legjobban azt a valtozatossagot, ami Chile egeszet jellemzi. 

Bellavista az evos-ivos-partizos negyed, engem Veszprem belvarosara emlekeztet, a kapualjak miatt. Egyebkent ez a kapualjak mogotti tereken berendezett ettermek-kavezok tipus nem csak Bellavistara jellemzo, hanem az egesz varosra. A kaja mindenhol nagyon jo volt. A chilei borok messze foldon hiresek, es valoban nagyon finomak. Kostoltam helyi soroket is, izlett mind. Az arszinvonal olyasmi, mint Rioban, tehat egy viszonylag draga varos Santiago. A hotelek talan kicsit olcsobbak, mint Rioban, de a kaja-pia nagyjabol ugyanannyi, vagy dragabb.   

A kozpont sokkal kaotikusabb, mint pl. Providencia negyed. A kozpontban van rengeteg irodahaz, es epp ebedido kornyeken voltam ott, amikor hompolygott a tomeg a setaloutcakon. Ahogy neztem, a business look itt is csak oltonynadrag+ing a ferfiaknak, mint Braziliaban, gondolom itt is a meleg miatt nem eroltetik rajuk a zakot meg a nyakkendot, ha nem muszaj.

Kozpont

Az emberek nagyon valtozatosan oltozkodnek, akar hivhatjuk alternativnak is. Latin-Amerika egyetlen H&M-jeben kb semmi nem tetszett, nagyon mas a divat itt, mint otthon, vagy Braziliaban. Viszont nekik jol all, meg alapbol jo, hogy vannak stilusok. A cariocak ilyen szempontbol uncsik, senki nem mer kitunni az oltozkodesevel, hajviselettel, vagy akar tetkoval-piercinggel. Itt nem ez van, ebben is inkabb Europara hasonlit. 

San Dominicos a piros metro vegallomasa, ez volt az elso utam. Ez egy muveszfalu, ahol cuki kis hazakban aruljak a portekaikat kezmuvesek, ekszerkeszitok, börösök, festok. Nem kifejezetten olcso hely, tehat ha valaki olcso szuvenirt akar venni, az ne itt keresse. Viszont nagyon szep ekszereket lehet venni, amit a Lapis lazuli nevu kobol keszitenek, amely csak Chileben es Afganisztanban fellelheto kozet. A legtobb nyelvben hasznalatos azur kek is ebbol ered.

San Dominicos

Masodik nap a Santa Lucia dombot latogattam meg. Ez valojaban egy nagy park, kulonbozo reszekkel, meg egy kilato-fele a tetejen. Innen elkezdtem setalni arra, amerre sejtettem, hogy a kozpont van, es kb. 20 perc gyaloglas utan ott is voltam a Plaza de Armas teren, ahol korbejartam a Nemzeti Muzeumot peldaul, ez eleg hasznos arra, hogy egy kicsit kepbe keruljon az ember a chilei tortenelmet illetoen. A teren talalhato a katedralis is, meg a kornyeken van meg egy csomo muzeum (a Bellas Artes teren), a nemzeti konyvtar, a La Moneda, vagyis az elnoki palota. Ahhoz kepest, hogy ez a center, annyira nem is gaz, bar azert itt vannak koldusok meg csovesek meg mindenfele szakadt figura. De azert nem egy cracolandia.

Santa Lucia

Utolso nap meg setaltam egyet a kornyeken, aztan irany a repter, majd Lima!

Folyt. kov.!