BOGOTA

Pentek este erkeztem Bogotaba, a repterrol egybol egy barba mentem, ahol Martha es a csaladja (szulok, hug es a pasija) vacsoraztak meg iszogattak. Nagyon szimpatikusak voltak egybol, az apuka kicsit beszel portugalul, a huga meg angolul, ugyhogy iyen fura kevert nyelven vegulis jol megertettuk egymast. Nem nyult hosszura az este aznap, mert masnap reggel 9-tol a fairen kellett lennunk, es egeszen este 7-ig ott voltunk, annyi erdeklodo volt. Ez a program szempontjabol persze nagyon jo, de elegge elfaradtunk a 25. interju vegere. De szombat este van, menni kell partizni, a bogotai ejszakaba! Mar a fair szervezoi is emlitettek egy helyet, amit aztan egyre tobben javasoltak, hogy mennyire kiraly es ezt meg kell nezni! Andres a neve es a felkapott Zona Rosa negyedben van. A hely maga egyreszt a husarol hires, masreszt az orult bulijairol. Raadasul aznap pont karnevalt unnepeltek. Ez jol jott, mert mar kezdtem elszomorodni a sok karnevalos facebook-posztot latva Riobol. De ez a buli karpotolt mindenert! Nagyon jo zene volt vegig, reszben dj, reszben zenekar jatszott, nagyreszt latin zeneket, salsat, reggaetont, Michel Telot. :P De sok “normal” popot is nyomtak. A kolumbiaiak zavarbaejtoen jol tancolnak, kellett egy-ket mojito, mire egyaltalan meg mertem mozdulni. Majd tobben is azt mondtak, hogy nagyon brazilosan tancolok. Ezt boknak veszem. :D Vegul 3-ig nyomtuk, ami ahhoz kepest, hogy mennyire hulla faradtak voltunk, nem is rossz.

Megkoronaztak! :) Bienvenido a la territa, azaz udvozlegy a foldunkon.

Masnap varosnezes volt a program, a szulok es Martha nagyon kedvesen korbevittek kocsival. Az aranymuzeumban kezdtunk, amit a perui elmenyek utan ugy gondoltam, nem szabad kihagyni. Sokat tanultam Kolumbia tortenelmerol, es persze az aranyrol, lenyugozo volt. Van egy resz, amikor egy sotet kor alaku kis terembe vezenyelnek be egy kisebb csoportot. Egy saman eneket halljuk, majd elkezdik megvilagitani korben az uveget es mogotte a kincseket, meg kozepen egy kut-szeru, uveggel boritott melyedest, amiben El Dorado kincset lathatjuk. Libabor.

Aranymuzeum

A muzeum utan bejartuk a kozponti reszt kocsival. Ez nagyon del-amerikai. Gyonyoru, regi epuletek, templomok, muzeumok, szinhaz, operahaz, elnoki palota (ami korul le volt zarva minden ut, megallitottak a kocsinkat. Par perc mulva jott vagy 10 fekete auto, rengeteg rendori kiserettel. Nem tudjuk, ki volt, de en ugy fogom meselni, hogy lattam a kolumbiai elnokot. :D). Viszont tele van fura emberrel, koldussal, drogossal, azt mondjak, nagyon veszelyes, es igazabol tenyleg annak is tunt… Sajnalatos, hogy ilyenek a latin-ameriaki nagy varosok kozpontjai. Rio, Sao Paulo, Lima ugyanez, Santiagoban is volt par erdekes arc, de annyira az nem volt felelmetes. Rioban ez mindig is nagyon bosszantott, hogy nem tudjak kipucolni azt a szep Centro reszt. Nappal oke, sokan dolgoznak ott es tele van. De estere kiurul a kozpont es csak az alja marad ott.

Hopp, ott megy az elnok!

Korbejartunk egy piacot, vettunk sok szep kezmuves dolgot. Martha anyukaja nagyon tud alkudozni, ugyhogy eleg jo arat fizettem mindenert. Marthaek is vettek csomo mindent, igy nem ereztem magam annyira turistanak, a helyiek is szeretik ezeket a naddal font taskakat, a szines edenyeket, nepi ruhakoltemenyeket. Hazafele beugrottunk Martha hugaekhoz, meg occseekhez, egy epuletben laknak. A masik occse es a felesege reggel beugrott koszonni, igy vegulis az egesz csaladot megismertem. Nagyon aranyos mindenki. 

Utolso nap reggel shoppingoltunk egyet. Brazilia utan Kolumbia nagyon olcsonak tunik, megis jo minosegu minden. Van nehany jo sajat markajuk, meg nagyjabol minden nagy marka is megtalalhato itt. Van peldaul Victoria’s Secret meg Mango, ami Braziliaban nincs. Nagy kedvencem a Falabella, ez egy chilei uzletlanc, kicsit a milanoi Rinascentere emlekeztetett, sokfele marka egy terben. Csak kevesbe luxus. 

Osszessegeben nagyon tetszett Bogota, foleg az emberek miatt, jo a hangulata. Azt nem tudom, hogy laknek-e itt. Faraszto itt is az, hogy allandoan figyelni kell, ki van a hatad mogott, hogy hol a taskad, hogy este ne setalj az utcan, bizonyos helyeken nappal se. Ilyenkor persze sokan, akik nem ismerik a del-amerikai helyzetet, ravagjak, hogy hat de Budapesten is ez van. Ezt a vitat most eloznem meg azzal, hogy nem, nem ez van. Kozelebe sem er. Igen, nyolcker meg hasonlok tudnak parak lenni, es nokent sehol nem ajandek egyedul lofralni ejszaka. De itt egesz mas a szinter, masok a viszonyok. Es ez sok energiat felemeszt.

Martha aztan jott velem Mexikovarosba is, innen folytatom! ;)